Király Lajos örvendezve és humorizálva kezdte beszédét. A hosszú élet titkáról elmés és minden művész által követhető hasznos gondolatot fogalmazott meg: az író írjon, írjon és írjon! A festő mottója: festeni, festeni és festeni legyen! Zenészé pedig háromszor a zenélni! Azután komolyra fordította a szót és köszöntötte a 90. születésnapját ünnepelő Antalfy István Pilinszky-díjas, Krúdy-érmes írót, költőt, szerkesztőt, a Magyar Kultúra Lovagját.
Az elnök a következőket mondta:
"Szeretettel köszöntöm Antalfy Istvánt, aki éppen ma 90 éves! Szerencse, hogy sikerült az Estet a mai napra megszervezni. 1924. szeptember 18-án született Debrecenben. (Taps.) Abban a csodálatos városban, ahol nagyon sok költő, író élt, és a város hatással volt Antalfy Pista bátyánkra. Igaz, gyermek korát Berettyóújfaluban töltötte, de a szülővárosa - akárcsak engem is - visszahúzta és itt a piarista gimnázium kereskedelmi tagozatán végzett. Ott sok dolgot tanult: számvitelt, könyvvitelt, statisztikát, meg egyéb ilyen száraz tudományokat. De Pista bátyám lelkében - a szeptemberi szűz jelképe - benne volt a szegénység, a humanizmus, a békeszeretet, a szeretet. És amikor Debrecenbe került, abba a városba, ahol nagy írók voltak, akár Móricz, akár Petőfi Sándor - albérletben volt."
Király Lajos: - Ki volt, akivel együtt voltál albérletben? Erről beszélj!
Pista bácsi:
"Életemnek sok döccenője volt. Nem egészen símán mentek a dolgok. Már gyermek koromban Debrecenből át kellett a családnak költöznie Berettyóújfaluba, ami akkor Bihar megyének a székhelye volt. Csak polgári iskola volt a legfelsőbb iskola, azt bevégezvén, valamit kellett volna kezdenem nekem is, mint az idősebb bátyámnak, akinek szerencséje volt, hogy egyből tudott Debrecenben gimnáziumba kerülni. Nekem nem egészen úgy sikerült. Kis kihagyással 1939-től 1943-ig debreceni diák voltam. Extra helyzet volt, hogy albérletben voltam. Debrecenben a Lehoczky családnál laktam. Annak a Lehoczky családnak az egyik kis szobájában, akiknek a lányuk Lehoczky Éva operaénekes. Nekem Makk Károly filmrendező volt a szobatársam. Ez volt az érdekesség. Én ezeket már jócskán elfelejtettem, csak amikor szóba kerül, akkor tudom, hogy ez így történt."
Király Lajos:
"Minden diákot a középiskola megfogja. Már előbb is írtál verset. 1937-től jelentek meg. 1939-ben jelent meg iskolai újságban versed. Ime, az iskola, a középiskola mennyire fontos az ember életében. Pista bácsi gyűjtő, rendszerező ember volt. Könyvtárnyi dolga gyűlt össze. Írt saját maga kézzel újságot, aztán minden eseményt kézírással, meg verset is, a család történetét is."
Király Lajos: - Amikor befejeződött a gimnázium, novícius lettél. Hadifogságba is kerültél. Ezekről beszélj!
Pista bácsi:
"Én tollal a kezemben születtem - kis túlzással, de kétségtelenül, ahogy az elemi iskolában az ABC betűit megismertem, grafomániás lettem, bár nem volt szép írásom. Attól kezdve szenvedélyesen másoltam le szép verseket, szép elbeszéléseket. Volt hozzá időm, türelmem. (Ennek az egyik példányát emelte fel - 1937-ből). (Taps.) Elnézést, most egy dicsekvés fog elhangzani: a napokban nagyjából megszámoltam a kézírásos dolgaimat: naplót, verseket, novellákat, fordításokat, stb. és 25.000-30.000 oldal körül van. Két sor a könyvespolcomon. (Taps.) Rám nagy hatással volt a debreceni 4 esztendő a piaristáknál. A tanári pálya felé kezdtem el vonzódni. Jó tanuló voltam, eredménnyel végeztem az iskolát. Az érettségi után - bár latint mi nem tanultunk - az idősebb bátyámtól sok latint megtanultam. A lényeg az, hogy jelentkeztem a piarista rendbe. Szívesen fogadtak. 1944 augusztusában léptem be a noviciátusba. Nagy szeretettel vettek körül, én is jól éreztem magamat. De a front akkor már az országhatáron belül járt. Bátyám katonatiszt volt és a frontról sebesülten jött haza. Meglátogatott. Rábeszélt, hogy meneküljek. Belesodródtam a háborús világba - menekültem és becsatlakoztattak egy csapatba. Nagy mozgás volt Nyugatra, Ausztria felé. Besoroztak, mint leventét... Végül is csehszlovák területen kötöttünk ki, méghozzá 1945. májusában. Az édesanyám cseh leány volt, az ő szülőfalujától nem túl messzire estem fogságba. Bevagoníroztak és úgy vittek ki bennünket a Szovjetunióba, Kijevtől nem túl messze. Lágerbe kerültem és ott voltam 4 és fél éven keresztül. 1949 november 30-án kerültem haza." (Taps.)
Király Lajos: - "Nógrád megyében ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel most is boldog házasságban élnek."
"Az Est záró akkordjaként a Krúdy Arany Emlékérmet adták át Antalfy Istvánnak.
A www.hirek18.hu Kávéházi Esték-nek ez a felejthetetlen rendezvénye véget ért ugyan, de az emlékei örökre megmaradnak.
Az oldalt írta és szerkesztette: vivere"
Pista Bácsi! Nyugodj békében!
FELTÁMADUNK!
